Érdekességek

A raszterhenger fejlődése

A raszterhenger kialakulásának kezdete az 1930-as évekre vezethető vissza.
Kezdetben a festékfelhordásra sima felületű gumihengert alkalmaztak, a nyomat tele volt – mai szemmel már elfogadhatatlan – hibával.
A XX. század 30-as éveiben a gumihengert felváltotta a glavírozott felületű fém henger. A korlátozott darabszámú vájatok nagyobb festékátadást tettek lehetővé – ez esetben még nem beszélhetünk kimerítésről.
Majd következtek a galván bevonatú krómhengerek, melyek felületén mechanikusan beütött csészécskék sorakoztak.
A továbblépést az új anyagok felhasználása – réz, alumínium és nemesacél – jelentette, melyből könnyítés szempontjából üreges hengereket formáltak. A vele párhuzamosan fejlődő bevésési technológiák, mint a gyémántheggyel való elektromechanikus glavírozás és vésés, tette lehetővé a rasztercsészék egyenletes és változatos formáit (geometriájuk szerint: hegyesgúla, csonkagúla, meredekfalú csonkagúla; felületének alakja szerint: négyzet, rombusz és gömbsüveg) maximum 160 vonal/cm sűrűségben, a csészék szöge 30°, 45°, 90°-os szöget zárnak be. A kemény króm galvánbevonat, melyet a kopásállóság megnövelésére és a korózió ellen vittek fel 20 - 50 μm vastagságban.
Ma is a legelterjedtebb és legsokoldalúbb anilox henger a kerámia bevonatú. Melyet úgy készítenek, hogy az üreges nemesacélhenger felületét plazmaporlasztásos fúvó eljárással 70 - 90 μm vastag kerámiaréteggel vonják be, majd ebből a rétegből pulzáló, erős lézerrel, cca. 2000 °C párologtatják el a csészetérfogatot. Ebben az esetben a csésze formáját tekintve lehet: egyenlő oldalú vagy egyenlőtlen oldalú hatszög, négyszög, kör vagy rombusz alakú. Térfogatát tekintve csúcsos vagy hegyesszögű gömbsüveg, normál gömbsüveg, és U alakú csészeforma. A legjobb kimerítést természetesen az U-alakú csészeforma bisztosítja, a hegyesszögű gömbsüveg csúcsában a festék viszkozitásából kifolyólag bennreked, ezért viszonylag rövid időn belül berakódik.
Raszterszögek tekintetében lehetnek 30°,45°vagy 60° elrendezésűek, ennek a festéklehúzó kés (rákel) rezgésmentes vezetésében van jelentős szerepe. A legelterjedtebb a 60° elosztású, mivel 10%-al több csésze alakítható ki azonos felületegységnél, és jól alkalmazható a rákel késes nyomóműveknél is.
Napjainkban a modern lézerpárologtatási technika lehetővé teszi az 500 vonal/ cm rácssűrűség kialakítását is.
A stég (csészefal) és a csésze szélességének arányát tekintve lehet 1:3, 1:5 vagy 1:6, természetesen ez függ a csészék merülési térfogatától (kimerítésétől).
Mértékegysége a cm³/m². Ez a henger legfontosabb paramétere, mely festékfelhordásnál: 2,5-13 cm³/m², ragasztóanyag felhordásnál természetesen több.
Fontos, a raszterhenger kiválasztásánál ügyelnünk kell arra is , hogy az anilox henger rácssűrűsége (vonal/ cm) 3-szor nagyobb legyen, mint a nyomóforma rácssűrűsége.
Napjainkban a költségcsökkentés okán forgalmaznak raszterhüvelyeket (anilox-sleeve) is, meylnek alapjául aluminium, vagy kemény polimer és kompozit csőhenger szolgál.